Záró gondolataink

Nehéz eldöntenem, hogy honnan is kezdjem. Már tavaly elkezdtük a tervezgetésünket ezzel kapcsolatban, de az idei tanévben Soltész Gábor kezébe vette az irányítást, mi pedig segítettünk amiben csak tudtunk. Külön spanyol órákat tartott, amit kamatoztattunk Tenerifén. A szigeten a spanyol az anyanyelv, de azért az angolt is megértik. A nyelvtudás a kommunikáció alapja. Az első napokban Puerto de la Cruz tárult a szemünk elé. Csodálatos tornácos építészeti stílusjegyeivel. A helyi gasztronómiába fokozatosan egyre magasabb szintre törtünk. Az egyik éterem rejtegetett nekünk egyéb érdekességet. Miszerint a tulaj 1000 fát ültetett Thaiföldön, és ezt az ablakba helyezett elismerő dokumentum is igazolta. Kérdésünkre azt válaszolta, így tud nyugodtan aludni, hogy Ő is tett a gyerekei jövőjéért. Egyébként egy csodálatos botanikus kertet is meglátogattunk, amit folyamatosan bővítenek. Az idegenvezetőnk elmondása alapján, neki is mutat mindig újat. Számomra teljesen ismeretlen növényekkel találkoztunk. Káprázatos volt. A kurzunk során nem csak a tanulás, hanem a kapcsolatszerzés is fontos volt. Ezért többször előfordult, hogy a délutáni programokat az iskolatársakkal töltöttük. Találkoztunk helyi magyar influenszerrel, aki a youtube-on tart spanyol órákat. Önzetlenül megosztotta velünk a tapasztalatait, mi pedig szívtuk magunkba az információkat. Ez a segítő mentalitás megtapasztalható az egész szigeten. Nem hallottunk dudáló autókat (vagyis egyszer tapasztaltam, amikor köszöntek egymásnak). Mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott. Egyik fantasztikus élmény fogadott a másik után. A helyi plakátokon, buszmegállókban és egyéb hirdetési felületen a "Loro Parque" felirat jött velünk szembe. Ebben a parkban mindenféle álatokkal találkozhattunk, sőt még papagáj-, fóka-, orka- és delfinshow műsorokat is láthattunk. Láthattunk pingvineket is, mivel biztosították nekik a megfelelő hőmérsékletet. A meglepő, hogy ez nem csak egy állatkert szerepét tölti be, hanem korházként működik és kihalásra ítélt fajok megmentésével is tevékenykednek. Megmásztuk a Teide-t!!! Ez Spanyolország legmagasabb hegye 3718 méterével, ráadásul még aktív vulkán is. A transzfer busszal olyan 2500 méterig jutottunk, onnan pedig felvonóval eljutottunk 3500 méterig. Számomra az egész szervezetemet igénybe vevő túra következett, de sikerült. Olyan táj tárult elénk, mit az álmokban. Összefoglalva olyan élményekkel gazdagodtunk, amit nehéz szavakba önteni. Az első gondolat ami eszebe jutott: Ezt mindenkinek meg kell mutatni! Végezetül szeretném mindenkinek megköszönni, bármilyen módon is segítette ezen utazás létrejöttét! Most pedig indul a feladat további része, bemutatjuk minden érdeklődő számára, hogy mit is adhat az Erasmus+ program.

Patai Gábor 

Ezeket a gondolatokat még hazafelé a repülőgépen kezdtem el lejegyezni, aztán abbahagytam. Úgy gondtoltam, hogy hagyok egy kis időt, hogy az átélt élmények ülepedjenek bennem, de az igazság az, hogy 2 nappal a hazaérkezés utan még mindig kavarognak a gondolataim.

Amikor kiderült, hogy három kollégammal együtt részese lehetek a tenerifei kalandnak, akkor kicsit megijedtem a lehetőségtől. Ki kellett lépnem a komfortzónámból, és itt kellett hagynom a családomat majdnem két hétre. Itt szeretném megköszönni szeretett feleségem áldozatvállalását, hiszen ő tartotta frontot, amíg én távol voltam. Ezenkívül két hónap alatt el kellett annyira sajátítanom a spanyol nyelv alapjait, hogy a nyelvi kurzuson helyt tudjak állni.

Hogy megérte-e? Szerintem erre a kérdésre nem kell válaszolnom. Nem nagyon lehet szavakkal leírni azokat az élményeket, amelyeket a 12 nap során átéltem, illetve átéltünk. Ha egy hasonlattal akarnék élni, akkor olyan érzés fogott el mint amikor az ember egy ismeretlen sötét szobába lép be. Rögtön keresni kezdi az ablakot, kinyitja az ablaktáblákat, és a fény robbanásszerű hirtelenséggel elárasztja a szobát. A világosságban hirtelen láthatóvá válik minden, ami a szobában található, és az ember gyermeki lelkesedéssel kezd el megismerkedni a szobában található tárgyakkal. Az én esetemben ezek nem tárgyak, hanem érzések, életképek, illatok, pillanatok, gesztusok, rezgések... mindez gyönyörű természeti környezetben tálalva. Minden, amit Tenerife és Puerto de la Cruz adott.

Persze a repülőn volt időm gondolkodni, hogy mi volt rám a legnagyobb hatással, mi az, amit leginkább haza akarok vinni erről a szigetről?

Nem hiszek a véletlenekben. Nekem 12 napig ezen a szigeten kellett lennem, és tanulnom kellett. Tanítómestereim pedig az ismeretlen helyi emberek voltak, akik saját megszokott hétköznapjaikat élve mutattak rá olyan fontos értékekre, amelyek például szolgálhatnak mindenki számára. Ileynek az elfogadás, a nyitottság, az alázat és az élet szeretete. Sokszor azt éreztem, hogy az itteni emberek nem akarnak mások lenni, mint akik. Volt módom megtapasztalni, hogy a turizmus által nem érintett helyen is a postás vagy éppen a helyi hentes ugyanolyan kedvességgel, őszinteséggel próbálja útbaigazítani az általa soha nem látott idegent, mintha csak egy helyi ismerősével beszélgetne. Egy másik kép egy utcaseprőről ugrik be, aki olyan alázattal és odaadással végezte a munkáját, mintha űrhajót tervezne. Vagy éppen ott van spanyol nyelvtanárom, Lorenzo: a kurzus minden pillanatában azt éreztem, nagyon fontos számára, hogy mi tényleg elsajátítsuk a nyelv alapjait, és minél jobb eredményt érjünk el a tanfolyamot lezáró vizsgán. Mindezt azonban úgy tette, hogy általa megtapasztaljuk azt a fajta derűs életszemléletet, amely a Tenerife lakóit jellemzi. Mert azt éreztem, hogy az itt élők szeretnek itt élni, és ez, mint egy láthatatlan kapocs összeköti, összekovácsolja az embereket: legyen szó tanárról, a saját bárjában énekesként fellépő kocsmárosról, utcaseprőről, utcai zenészekről, postásról, szállodai dolgozókról vagy éppen az óceán partján röplabdázó baráti társaságról.

A kalandnak nincs vége: remélem, hogy sikerül minél több kollégának, diáknak átadni abból az élménycsomagból, amit ettől a programtól kaptam!

Köszönöm az Erasmus+ programnak, hogy újat tanulhattam a világról!

Sólyomvári Tamás

 

Úgy gondoltam várok néhány napot, hogy - az elmúlt napok történéseit minél tartalmasabban megélve - írjak néhány gondolatot.. A képzés, melyen részt vettünk angol nyelven zajlott. A lehetőség, melyet a nyelv gyakorlására kaptunk azt is jelentette, hogy a szigeten tartózkodásunk alatt anyanyelvünktől eltérő nyelven/nyelveken kommunikáljunk. Módot biztosított arra is, hogy nyelvi korlátainkat felismerve, gondolkodásunkra hatást gyakoroljon. Az önkifejezés eme fajtája pedig pillanatok alatt lerombolta azokat a "falakat", melyeket sokszor önmagunk elé állítunk, ezzel is akadályozva fejlődésünk. Elhihetitek nekem, hogy az alkalmazott nyelvben nincs felszabadítóbb érzés, mint megérteni másokat és megértetni magad másokkal. Aztán amikor mindez már könnyed módon sikerül, akkor jössz rá, hogy ez is csak egy eszköz, de nagyon is fontos eszköz a boldoguláshoz. Az idegen nyelven zajló képzésen pedig alapvető dolog mindezek tudatos használata. Egy szónak is száz a vége.. Az elmúlt egy hét alatt rengeteg olyan technikát mutattak be nekünk, melyekkel tudatos jelenlétünket tovább fokozhatjuk. A helyszín egyedi és szuggeszív jellege nagyon inspiráló volt a bemutatott módszerek elméleti és gyakorlati anyagának - élményekkel gazdagított - elsajátítására. Egyszerűen, közvetlen módon tanulni úgy, hogy nincs kényszer, csak egyéni célok és belülről fakadó motiváció.. Ha van valami titok, amit minden tanulni vágyó keres élete során, akkor ez lehet az. És.... Sikerélmény.. Azonnali, visszavonhatatlan.. Az angol és spanyol kurzus tagjaival való közös programok pedig naponta visszaigazolást adtak számunkra, hogy jó úton járunk. A másik titok pedig az lehet, hogy a képzést követően vettem egy nagy levegőt és hagytam, hogy minden külvilág felől érkező inger megtaláljon.. Szóval csak élveztem a sziget hangulatát, az épülek egyedi színekben tündöklő megjelenését és az ízletes ételek felém közvetített üzeneteit... Minden hatást gyakorolt az érzékszerveimre... A tenger gyümölcseinek egyedi ízvilága éppúgy segített megérteni az itt élő emberek gondolkodásmódját, mint az általuk elmesélt élménybeszámolók izgalmas történetei. Remélem, hogy nem ismétlem magam, de nehéz a sok megélt élményt úgy átadni, hogy ne érezzem azt, hogy szavakba próbálom önteni a leírhatatlant. A guachinche, a barraquito, a La playa da Martianez másoknak csak idegennek tűnő ismeretlen szavak, de számomra már egy másik kultúra megismerésének fontos állomásai. A Teide vulkán csúcsának meghódítása pedig tükröt tartott elém azzal, hogy szimbolikusan is eljutottam arra a pontra és ahhoz a célhoz, amit kitűztem magam elé. Viszlát Tenerife! Valami hasonlót érzek, mint az újjászületett főnixmadár.. Megújult szemlélettel, eddig is ismert, mégis új kontextusba helyezett gondolatokkal és élményekkel gazdagon feltöltődve írom ezeket a sorokat útban hazafelé, a Lauda Air légitársaság gépén. Köszönöm Erasmus +!!! Tanulók, tanárok, oktatók, barátok és érdeklődők.. Köszönöm, hogy figyelemmel kisértétek utazásunkat és mindennapjaink történéseit.. A többit majd személyesen :-)

Borbás József

 Volt-e értelme a tenerifei látogatásnak?
Először is hálával és köszönettel tartozom mindenkinek aki bármilyen módon segítette a projektünk megvalósulását. Kezdve régi kollégáimmal akik az Erasmus+ lehetőségeit már évek óta kihasználva, elültették a bogarat az én fülemben is, majd önzetlenül segítették a kezdő lépéseinket, saját tapasztalatukat átadva. Majd köszönet a velem utazó és erre alaposan és becsületesen felkészülő kollégáimnak, az iskola vezetésének és a gazdasági iroda dolgozóinak, hogy segítettek a pályázás kezdetétől a lebonyolításig mindenben. Köszönet a FU International Academy munkatársainak, akik fogadóiskolánkként a szívélyes vendéglátóink- és a helyi legnagyobb segítőink voltak. Köszönet a Tempus Közalapítványnak, hogy pályázatunkat megvalósításra alkalmasnak ítélték meg és persze az Európai Uniónak a finanszírozásért.

A legnagyobb hálával és köszönettel azonban a családomnak tartozom, akik már az utazást megelőző hónapokban is megadták a lehetőségét, hogy nagyon sok időt fordíthassak arra - tőlük elvéve azt- hogy felkészülhessek az utazásra, most pedig közel 2 hétre helyettem is tartották itthon a frontot és ezzel megteremtették számomra a feltételeket, hogy kilépve a komfortzónámból, tovább fejlődhessek és hogy felejthetetlen élményekben lehessen részem.
Mit kaptam ettől az egésztől?
Újra beültem az iskolapadba és rájöttem, hogy még nagyon sok mindent szeretnék megtanulni az életemben és hogy ne érjem be azzal ahol most vagyok. A spanyoltudásom sokat fejlődött, ami nem csak a tanfolyamoknak tudható be, hanem legfőképpen a kapcsolatteremtéseknek és az anyanyelvi környezetben való mindennapoknak.
Rengeteg új kapcsolatot létesítettem a kinti intézményben, a nyelvtanfolyamon, a délutáni szörfözésekkor, a helyiekkel való strandröplabdázás közben, sőt még egy kint élő nyelvtanárnővel is sikerült személyesen találkozni, aki Magyarországról vándorolt ki. Ezek az új ismerettségek nyitottabbá és tapasztaltabbá tettek és a jövőben a hasznunkra is válhatnak még.
Az iskola melletti szabadidőben szerzett élmények pedig bizton állíthatom, hogy elégedetebbé, vidámabbá és jobb emberré is tettek. Azért ki is emelnék ezek közül párat.
A helyi gasztronómia valami fantasztikus. Ha csak egy helyi étteremre: guachinchére, egy gazpachora, egy paella-ra, a tenger gyümölcseire, egy sangriara vagy egy vino canario frutadora gondolok, máris össze fut a nyál a számban.
A helyiekkel való szörfözés az óceánban, a szikláról ugrálás és strandröplabdázás is felejthetetlen élmény marad a "fekete homokban".
A Loro Parque minden képzeletemet felülmúlva mutatta be, hogy is lehet egy állatkertet, állatbemutatókat, állatkórházat és állatmenhelyt lélegzetelállító módon szimbiózisba helyezni.
Az épületek, köztük a templomok sokszinűsége és vidámsága. Az emberek közvetlenségének, nyitottságának és megelégedettségükből fakadó önbizalmuknak, nyugalmuknak és vidámságuknak a megtapasztalása, átélése. A sziget nyugalma, kiegyensúlyozottsága, biztonságérzete ami abban csúcsosodott ki, hogy sohasem hallottunk egyetlen hangos szót, agresszív megnyilvánulást sem, aminek következtében a fiatal lányok, nők még kései időpontokban is akár kisebb társaságokban, akár egyedül is gondtalanul és békésen sétálgathattak, beszélgethettek a tereken padokon ülve, ugyanis senki nem szólogatott be nekik és piszkálta őket, férfi mivoltát így akarván bizonygatni előttük. És ez az életérzés, minden ellenállás nélkül a rengeteg, a világ minden részéről ide érkező túristára is az első pillanattól kezdve átragad. Ez sajnos, nagy szívfájdalmamra már egy olyan kisvárosban is elképzelhetetlenül abszurdnak tűnik a mai Magyarországon, mint Gyöngyös. Pedig ahogy a fenti példa is mutatja, ennek nem kellene így lennie és ez csak és kizárólag az emberek viselkedésén, önuralmán és önkontrollján múlik.
A Lago Martiánez világhírű szabadtéri medencekomplexumában is hatalmas élmény volt.
A sziget legnagyobb vulkánjának a csúcsára való feljutás pedig régóta szerepelt már a bakancslistámon, ugyanis ez egy ma is aktív tűzhányó, amely 3718 m-es tengerszint feletti magasságával, egyben Spanyolország legmagasabb csúcsa is. Monumentalitásához, csodálatosan különleges nemzeti parkjának hírnevét és méltóképpen való elismerését a legjobban a helyiek mind a mai napig iránta érzett tisztelete és feléje áradó szeretete adja meg, hiszen ő a tenerifeieknek: Papa Teide.
És, hogy mi lesz ezután?
Ennek a projektnek az igazi nagy feladata még csak most vár ránk, ugyanis mi már átéltünk egy mobilizációs projektet és a saját bőrünkön tapasztaltuk, leírhatatlanul pozitív lélek- és gondolkodás formáló hatását. Kötelességünk pedig ezek után nem lehet más csak az, hogy ezt minél több emberhez -legyen az tanár vagy diák - eljuttassuk, megmutatva nekik is a lehetőséget arra, hogy az Erasmus+ program segítségét kihasználva úgy fejleszthessék tovább az általuk kiválasztott képességeiket és készségeiket, hogy közben még a világ egy másik arcát is megismerhetik. Kapcsolatokat építhetnek más nemzetiségű emberekkel, új kompetenciákra tehetnek szert és ennek pozitív hozadékát mind a jövőbeli iskolai-, mind pedig a magánéletükben kamatoztatni tudják majd ők is.
Ennek a célnak az elérése érdekében élménybeszámoló előadásokat fogunk tartani a diákjainknak, kollégáinknak és amennyiben igény lesz rá, természetesen más intézményekben is. Az iskolánk diákjainak spanyol orientációs, fakultatív foglalkozást hirdetünk meg, ahol Spanyolország történelméről, kultúrájáról, földrajzáról tartunk majd órákat és természetesen a nyelv alapjait is megismertetjük velük. Kollégáinkat is szeretnénk megnyerni az ügyünknek, hogy mindannyian keressenek olyan lehetőségeket amelyeket a pályázatok révén elérhetünk és iskolánk diákjai és/vagy dolgozói hasznára válhatnak bármilyen módon. Mindezen feladatok mellett pedig elkezdjük mi magunk is kutatni a továbblépési lehetőségeket a program adta keretek között, hogy mihamarabb tudjunk akár diákjainknak is külföldi gyakornoki programokon keresztül ajtót nyitni a nagyvilágra, ezáltal pedig új lendületet adva nekik a tanuláshoz, motiválva őket új és magasabb célok kitűzésére, mindeközben pedig "észrevétlenül" európai polgárokká nevelve őket, az empátia, a nyitottság és az azonosulás jegyében a megszerzett nyelvi kompetenciák birtokában.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan követték nyomon utazásunkat, blogbejegyzéseinken és a szociális média felületein is. Ígérem, hogy a folytatás hamarosan következni fog...
Ha valakinek pedig valamiben a segítségére lehetek, nyugodtan keressen engem, akár kollégáimat a megadott elérhetőségeinken!
Szeretettel kívánva mindenkinek, hogy folyamatosan akarjon és tudjon is fejlődni, annak érdekében, hogy nappról-napra több lehessen, üdvözlettel:
Soltész Gábor