Pico del Teide

Elérkezett az utolsó előtti napunk. Bevallom, hogy lélekben már kicsit otthon voltam, pedig ez a nap hozta el azt, amely számomra a közel két hét legnagyobb élményét adta. Gyerekkorom óta vonzódtam a vulkánok világához talán azért, mert a Mátraalján nőttem fel. Mindig próbáltam magam elé képzelni a Mátrát, hogy vajon hogyan nézhetett ki, amikor még ereje teljében lévő, működő vulkán volt. Későbbi tanulmányaim során a képzeletet már a róla olvasott tudományos munkák is segítették, de ettől a Mátra még nem kelt életre, működő vulkánként továbbra is csak gondolataim világában létezett (szerencsére). Hétfőn viszont már elmondhattam magamról azt, hogy egy mai napig aktív, de jelenleg szunnyadó vulkán tetején álltam...ráadásul nem is akármilyen vulkánén. A Pico del Teide tengerszint feletti magassága 3718 méter, viszont az óceán aljzatától számolva magassága eléri a 7500 métert!!! Kalandunk egy majd 40 km-es buszozással kezdődött, amely a tenger szintjétől a 2356 méter magasan lévő felvonóig tartott. Utunk gyönyörű falvakon, fenyőerdőkön vezetett keresztül, majd elértük a 17 km átmérőjű, ovális alakú Circo de Las Cañadas kalderát magában foglaló Teide Nemzeti Parkot. Minden képzeletet felülmúló földöntúli világ... A mintegy 50 endemikus fajjal tarkított növényzet szép lassan tűnt el a szemünk elől, helyét parazitakráterek, megkövesedett lávafolyások, egykori kítörési központok magányos sziklatornyai vették át. A kopár pusztaság jelzi, hogy ezen a vidéken még a Föld kíméletlen belső ereje diktál. Még Ő formálja a tájképet....még dolga van itt... A parkolóhoz megérkezve a felvonóhoz indultunk, mely felvitt minket 3555 méter magasra nem egészen 8 perc alatt. Ha csak ezt nézzük, már ez is egy felejthetetlen élmény volt, de a java még csak ezután következett. A felvonó végállomásától mintegy 1km hosszú, viszont 200 méter szintkülönbséget tartogató út vezetett a Teide tetéig. Különlegessége az, hogy ide naponta csak 200 embert engednek fel. Ez a kis túra igencsak megerőltető volt. Kevés az oxigén, nehezednek a lábak, plusz a túravezetőnk olyan tempót diktált, ami rendesen feladta a leckét. Egyre feljebb érve a kénes kigőzölgések (fumarolák) és a hegy mélyéből réseken kiáramló forróság folyamatosan nyomatékosította bennem, hogy egy aktív vulkán van a talpam alatt. Végül elértük a krátert és a kráter peremének legmagasabb pontját: Pico del Teide. Spanyolország legmagasabb pontja. Készülnek a fotók, bennem pedig földöntúli boldogság: mint egy kisgyerek, amikor megkapja az áhított játékát. Leírhatatlan.

ST