Köszi-köszi Lill!

Amikor távol az otthonától rájön az ember fia egy pár nap után, hogy az apartmanjában megenne már a szendvicseknél és a virslinél egy kicsit "komolyabb" kaját is, akkor beindul a gondolkodás. 🤔
Engem a kis feleségem, otthon teljesen elkényeztet, ami az étkezést illeti, ugyanis ő, ellentétben velem - aki se nem szeret, se nem igazán tud, se kedve nincs hozzá, ezért nem is főzőcskézik - mindig főz/süt szinte minden nap és ráadásul mindig nagyon finomat. 😃
Ma tehát eljutottam odáig, hogy főzök magamnak valamit ebédre. Visszanyúlva kollégista és szingli emlékeimhez, gondoltam gyorsan és ügyesen összedobok egy kis tésztát, meg is vettem ehhez a hozzávalókat. Gondoltam én naívan! Persze tévedtem, mert kicsit elnagyoltam a tervezést (mondhatom: szokás szerint). 🙄
Jó magyar szokás szerint következhetett tehát a problémák áthidalása "okosban".
A tészta vizébe a tonhal olaja lett beleöntve, a só pedig a sós mogyoróból került hozzáadásra és nem csupán környezetvédelmi, újrahasznosítási vagy spórolási szempontok miatt. 🤣
Ezután az ízletes tésztára már csak egy finom, kész bolognai szósz és a nem csak a nagy meleg miatt kiszáradásban lévő tonhal konzerv került. Azért finom volt, egyszer meglehetett enni, de ...
Ilyenkor azért még jobban felértékelődik az otthoni törődés, ellátás, kényelem és persze a "megszokott" finomságok hiánya.
Ezúton is köszönöm szépen tehát Lill a sok munkádat és szeretetedet amivel mindig egészséges, tápláló és nagyon finom ételekkel látod el a családunkat, rendületlenül!
Nagyon finom volt és legyen is még sokáig, köszönöm/köszönjük szépen! 😇🥰
SG