Kényszerhelyzet?

Eddigi életem folyamán több idegennyelvet tanultam: a németet általános iskolától kezdve, aztán a gimnáziumban kiegészült a latinnal. Később szükségből, de az eszperantó nyelvvel is megismerkedtem...de őszinte leszek: megszólalni már nem tudnék azon a nyelven. A spanyolt 2 hónapja gyűröm. Gábor kollégám igyekezett átadni a nyelvi alapokat, ezért nagyon hálás vagyok neki. Ezenkívül az iskola küldött online tanagyagot, amit szabadidőmben próbáltam feldolgozni. Hétfőn viszont elérkezett az igazság pillanata! Fél 9-kor irány az iskola, 9-kor pedig kezdődött az oktatás...és a sokkolás...:) Akkor fogtam fel, hogy a kezdő csoport 6 tagjából egyedül vagyok magyar...A tanárunk, Lorenzo, egyből bele is vágott a közepébe. Segítségként nincs sem angol, sem német. Spanyolul, spanyolul és spanyolul megy minden: a beszéd, a példák, az írás, a nyelvtani szabályok. Ez számomra borzalmasan nehéz, viszont egyben egy óriási kaland is. Úgyis nevezhetnénk, hogy kényszerhelyzet. Menekülni nem lehet, hanem bele kell állni, csinálni kell. Nincs választás. Rosszul hangzik? Nem, ez a legjobb nyelvtanulási forma, ami létezik!!! (Szerintem)

ST